II.//"Megörültem volna"

Sziasztok! Sok késéssel, de itt a második rész. Remélem tetszeni fog! Ha itt jártok hagyjatok nyomot magatok után! Jó olvasást!

Pusszi:Vick     

 "Magamra maradtam a gyűlöletemmel és kínzó fájdalmammal. Mintha borotvapenge ágyon vonszolnának keresztül lassan. Olyan fájdalom, ami helyett bárki a halált választaná, csak szabaduljon tőle."

  

II.//"Megörültem volna"

             Harold E. Styles

Egész koncert alatt Öt kémleltem annyira gyönyörű volt. Kell nekem! Meg kell szereznem magamnak. Minden porcikám sóvárog utána. Az arca olyan akár egy angyalé. A smaragd szemek rabul ejtenek és azok a kívánatos ívelt ajkak. Vajon milyen ízük lehet? Meg akarom kóstolni. Mindennél jobban vágyom rá. Mind ha egy mágnes vonzana hozzá.
-Hogy hívnak szépségem?-kérdeztem fel sem nézve, ez a betanult szövegem.
-Rose.-suttogta. Bólintottam és aláírtam. Felnéztem és a torkomon akadt a levegő. Ő volt. Előttem állt!
-Megkaphatom?-mutatott a kezemben lévő képre. Szólásra nyitottam a szám, de vissza is csuktam. Szélesen elmosolyodott evvel felfedve fogait.
-Harold, süket vagy édes? Kértem azt az ízét.-kacsintott rám. Kimeresztett szemekkel vizslattam. Egy kék ruhát viselt, ami a nyakába volt akasztva. Mély kivágású volt és majd nem hátast dobtam. A combja közepéig ért megmutatva formás lábait. Hozzá egy egyszerű balerina cipőt viselt.
-Harold, ha befejezted a bámulást beszélhetnénk végre?-várakozóan pillantott felém. Nyeltem egyet majd felálltam.
-Pe...persze.-dadogtam. A srácok értetlenül néztek rám, de én csak megráztam a fejem. Az öltözök felé mutattam mire bólintott. Elindult, majd én is követni akartam, de Paul megragadta a csuklom.
-Hova indulsz?
-Könyörgöm engedj el! Később leharaphatod a fejem meg minden, de most hadd menjek kélek!-könyörgően bámultam rá. Nem teheti ezt velem! Nekem muszáj Rose után mennem. Mélyet sóhajtott mikor észre vette, hogy nem fogok vissza ülni.
-20 perc nem több!-emelte fel a mutatóujját. Némán bólintottam és már rohantam is az öltöző felé. Mielőtt beléptem volna az egyik tükörben megigazítottam a hajam. A falnak dőlve várt.
-Végre!-rugaszkodott el, majd felém lépett és átölelt. Úgy meglepődtem még vissza ölelni is elfelejtettem.
-Hiányoztál Harold!-suttogta a fülembe, majd elengedett. Értetlenül meredtem rá. Hiányoztam? Hisz most találkozunk először, hogy hiányoznék? Nem értem. Gondterhesen sóhajtott.
-Nagy gond van! Suarez meg talált és....és...Istenem olyan szörnyű volt miután "felkeltem" és egyedül voltam. Nem voltál ott.
-Tessék?-nem igen értettem miről beszél. Suarez? Nem ismerek ilyen nevű embert. Nem voltam ott? Hol kellet volna lennem?
-Jól hallottad! Hol a francban voltál 19 évig?! Hmm?-csípőre tett kézzel méregetett. Felhúztam mindkét szemöldököm. Most mi van? Értetlenkedve bámultam rá.
-Eszedbe se jutott meg keresni?! Oh hát persze neked játszanod kellet a sztárocskát! Majd RoseMary fel keres ha akar. Majd Rosie meg keresi Steph-et és elintéz mindent. Persze minek mozdítsam még a kis ujjam is, ha játszhatom a világsztárt?! Oh minek is? Szegény RoseMary-t hadd nyírja ki Suarez és hagyja ott a fenébe a testét!-üvöltött majd zokogva rogyott össze. Semmit sem értettem az előbbi szavaiból. Ennek mi baja?
-Izé....figyi....sajnálom?-vakartam a tarkóm. Nem igazán tudtam mit kéne mondanom. Rám emelte könnyes szemét és azt hittem rosszul leszek. Ugyan úgy nézett akár az álomban. Olyan védetlenül, ártatlanul, gyönyörűen.
-Már nem vagyok fontos neked? Már nem szeretsz?
Nyeltem. Mit kéne mondanom? Hisz aszt sem tudom ki ö? Mi ez az egész? De valahogy azt érzem, hogy igen is fontos nekem.
-Fontos vagy nekem!-suttogom. Még jobban zokogni kezd. Valamit szipog, de nem értem tisztán. A lábam önálló életre kell és felé sétál. Mielőtt rá jönnék mit is teszek szorosan a karomba zárom és be szagoltam rózsa illatát.
-Minden rendben. Ssshh. Itt vagyok! Már itt vagyok és senki sem bánthat! Ssshhh. Nyugodj meg!-súgom a fülébe . Még közelebb bújik hozzám. A pólóm markolva zokog tovább. Mondogat közben valamit, de nem igazán értem. Olyan elveszett volt. Védelmet keresett. Nem értettem mi ez az egész, de azt éreztem meg akarom védeni

***

Nem tudom meddig ülhetünk ölelkezve, de lassan  normálisan vette a levegőt és a szíverése is vissza állt a normálisra. Lassan eltávolodott tőlem és megtörölte az arcát. Mondani akartam valamit, de Paul félbe szakított, ahogy a nevem ordította. A lányra néztem, aki halványan elmosolyodott.
-Menj csak!-harapott alsó ajkába. Nem legesen megráztam a fejem. Felkuncogott. Olyan tündéri hangja volt. Elmosolyodtam.
-HAROLD EDWARD STYLES, HOL VAGY?-hangosan fel nevettem Paul mérges hangján. Megfogtam Rose kezét elektromság futott végig rajtam, ahogy érintkeztünk. Elmosolyodott én is így tettem,majd az egyik szekrény mögé húztam. Az ujjam a szám elé emeltem jelezve, hogy maradjon csendbe. Kuncogva bólintott. Paul nagy lendülettel tépte fel az ajtót.
-HAROLD! Tudom, hogy itt vagy! Azt mondtam 20 PERC erre eltűnsz 1 ÓRÁRA?! Gyere elő MOST!-parancsolta. A szám elé tettem a kezem, hogy ne nevessek. Rose tüsszentett.
-Csessze meg!-mérgelődtem. Abban a percben, ahogy kimondtam Paul már ott is volt. Barna szemei csak úgy ízóttak .
-Nézd, minden az én hibám Rose ne....
-Mit csináltál itt egy órán keresztül egyedül?-húzta fel a szemöldökét. Azonnal oldalra néztem, de a lány nem volt ott. Hova tűnt? Az előbb még itt volt.
-Hova lett?
-Rosszul vagy?-fogta meg a homlokom Paul.
-Az előbb...az előbb...még itt volt.....itt állt.-mutattam magam mellé.
-Ki állt itt Harry?-értetlenül nézett rám.
-A lány. A lány akivel bejöttem, a dedikálásról a koncertről, az álmomból.-a végét már suttogtam.
-Harry! Te ide egyedül jöttél, miután csak úgy felálltál és dadogva elakartál rohanni. Nincs se milyen lány!
-De....
-Gyere ülj le!-lökött le egy székre. A többiek rontottak be az ajtón.
-Jól vagy Hazz?
-Mi a baj?
-Miért rohantál el?
-Sápadt vagy!
Rohamoztak meg a srácok.
-Ti is láttátok! Ott volt.
-Ki, haver?-kérdezte Liam.
-A lány, a kék tapadós ruhában.
-Harry ott nem volt egy kék ruhás lány sem -veregette meg a vállam Zayn. De én láttam és éreztem is. Talán Niall-nak igaza van?  Megörültem volna?

I.//"Meg vagy"

Sziasztok! Itt lenne az első rész. Bocsi a hibák ért, de telefonról írok. Remélem elnyeri majd a tetszésetek a történet. Ha már elolvastátok örülnék, ha kifejtenétek a véleményeteket.

Jó olvasást!

Puszi; Vick

"Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillantása, mágneses vonzereje, akkor semmi mást nem akartam, csak vele lenni, most mindjárt. Még akkor is, ha... de erre nem akartam gondolni. Legalábbis nem itt, egymagamban"

                       Harold E. Styles

-Kérlek, segíts!-fúrtja smaragd tekintetét az enyémbe. Elképesztően gyönyörü  még így könyesen is. A maszkos férfi felrántoja hajánál fogva így megszüntetve a szemkontaktust. A halántékához szegezi a fegyvert.

-Mond pá-pá!-vigyorg az a féreg. Majd meghúza a ravaszt.

-Neeeeee!-riattam fel. Újra az az álom. Már egy hónapja  ugyan az. Beletúrtam a hajamba, majd az éjjeli szekrényen heverö telefonom ért nyultam. 4:30. Minden áldot este pontosan ekkor riadók fel. Minden este egy hónapja. Az a lány egyszerűen az őrületbe kerget. Annyira elképesztően gyönyörü. Még könnyes szemekkel is. De ki lehet, és miért álmodok a meggyilkolássáról? Louis szerint tuti valami krimit nézhettem és abból maradhatott meg. De ennyire? Ez már beteges. Már túl sok(k) és különben is egy csomoszor kerestem azt az állitólagos filmet,de semmit sem találtam. Sem egy olyan színésznőt,aki hasonlit a lányra. Semmi. Nem értem. Talán elkéne beszélgetnem egy szihiáterrel? Áh, dehogy! Vissza döltem a párnár. Mélyet sóhajtottam. Ha törik ha szakad,de kiderítem mi ez az egész. Addig nem nyugszom. Evvel a gondolattal aludtam vissza.

***

 Éles hangzavarra keltem. Kis ujjak simitottak végig az államon. Elmosolyodtam
-Hally?-szólongatott az angyali hang. Még szélesebben lett a mosolyom. Kinyitottam a szemem és elém tárúlt a fölötem lévö szöke kobak.
-Hally!-síkitott fel majd rám vettette magát. Felnevetem, majd puszilgatni kezdtem az arcát. Vihorászott. Még több puszit nyomtam az arcocskára és csikni kezdtem.
-Hally!-vísitotta pöszén a nevem.
-Igen Csillagom?
-Elég!-lihegte. Egy utolsó puszit hintettem homlokára, majd felkeltem és a karomba veszettem.
-Te is fel keltél?-vette el tölem Lux-ot Tom.
-Mért, hány óra van?-húztam fel a jobb szemöldököm. Tom egyszerüen vállat vont.
-Negyed három.-elkerekedtek a szemeim. Ennyit aludtam volna? Ez nagyon sok.
-A srácok merre vannak?
-Lou és Zayn elmendtek valamerre várost nézni. Liam az edzőteremben van. Niall-t nem tudom.-felsóhajtottam. Elköszöntem Tom-éktól és vissza mentem a szobába. A böröndömböl elő kotortam egy fekete farmert meg egy felsöt meg alsó gatyát. Magamra kaptam öket majd egyszerüen bele túrtam a hajamba. Késznek nyilványitottam magam majd leszálltam a buszról valami kaja után nézni. Felszálltam a stábéra. Nem csalódtam tele volt ételel az asztal.
-Hali.-intettem Niall-nak, aki Josh-al dumált. Elvettem egy szenvicset és leültem melléjük.
-Mizu?-vigyorgot Josh. Vállat vontam. Nincs beszélgetös hangulatom.
-Megint a csaj?-kérdezte Niall. Sóhajtva bólintottam.
-Milyen csaj?-nézet rám kajánul Josh.
-A csaj az álmaiból.-válaszolt helyettem a szőke. A szemem forgadtam.
-Azta. Komoly kis nő lehet! Mikor ismerhetem meg?
-Majd ha én is.-haraptam a szendvicsbe.
-Ha?-értetlenkedet.
-Mondom az álmaiból. Nem létezik!-veregedte meg Niall a vállát.
-Louis szerint igen is létezik!-védekeztem, bár jól tudtam, hogy nem létezik.
-Ugyan Hazz, dehogy létezik!-csoválta a fejét Niall. Már kezdett fel menni bennem a pumba.
-Vagy lehet, hogy egy lány az egyik koncertröl, aki megfogott.-gondolkodot Josh. Megráztam a fejem és inkább ott hagytam őket. Nem vagyok bolond. Nem vagyok az és elegem van Niall-ből. Mért hiszi mindenki azt, hogy megőrültem?
-Hazz, haver!-kiáltott Louis. Hátra fordultam.
-Mi van?-mordultam rá.
-Hé nyugi!-emelte fel a kezét.
-Mond mi az!
-Csak szólni akartam,hogy tíz perc múlva indulunk egy kisebb fel lépésre a plázába.-hagyott magamra. Nagyszerű! Rá néztem a szenvicsemre, már nem is kivántam annyira. Beledobtam a szemetesbe. Megint egy elcseszett nap.

***

-Szóval a Kiss you-val kezdetek aztán jön a Summer love majd a Little things.-magyarázta Paul. Unottan bólogadtam, de a gondolataim más fele jártak. Ki lehet az a lány? Ki kell deritenem! Meg kell találnom.
-Na nyomás!-lökött a színpadra Paul.
-Megyek már na!-fujtattam. Leültünk az elő készített székekre. Liam elkezdet beszélni,de nem igazán értettem, hogy mit. Biztos a rajongokat köszöntötte. Felcsendültek a Kiss you első dallamai. Zayn elkezdte az éneklést. Felnéztem a tömegre és a torkomon akadt a levegő. Itt van. Nem képzelődöm, nem álmodom. Itt van. Édesen elmosolyodott. Tuti azt gondolja valami beteg állat vagyok, hogy így bámulom. Zayn a gyomromba könyökölt. Fájdalmasan és bosszusan néztem rá.
-Énekelj már!-szíszegte. Oh basszus. Folytattam a dalt és pimaszúl vigyorogtam az elsö sorban lévö smarad lányra.
-Jól vagy?-sugta Malik míkor dal válts volt.
-A lehető legjobban.-kacsintottam a lányra. Meg vagy!